Vackorság

Apablog egy vackorral.

A család szükségletei I.

2020. december 13. 17:21 - adam.kiss

A kisbaba szükségletei

Az első hónapok babagondozására készülve viszonylag sokat olvastunk a kisbaba szükségleteiről. Igyekeztünk nem leragadni a különböző nevelési irányzatok különbözőségeinél (nem ment), és kerek két hónap alapján lassan nekünk is kezd felderengeni valami arról, hogy V-nek mire lehet szüksége úgy általában és az adott pillanatban ahhoz, hogy boldog és kiegyensúlyozott kisbaba lehessen. Nagy megnyugvással tölt el minket, hogy egyre pontosabban ismerjük meg a különböző sírásait, de kevésbé esünk kétségbe, ha épp nem sikerül megfejtenünk az elégedetlenség okát, mert V-nél létezik általános világfájdalom is, én is ki tudok borulni, ha egy délutánon keresztül puffadok, akkor tőle miért várnék mást. A fentiek mellett engem külön büszkeséggel tölt el, hogy csomó helyzetben én is, vagy pont én vagyok képes megnyugtatni V-t, pedig szoptatás terén elég korlátozottak a lehetőségeim. Ez mind nagyon örömteli, de ha már rendszerszemlélet, akkor nem árt időnként a család többi tagjáról és az ő szükségleteikről is szót ejteni. Tegnap este leültünk beszélgetni N-nel, alább olvashatjátok két részletben, hogy mire jutottunk.

V – A kisbaba

Mint mondtam, ezzel viszonylag könnyű dolgunk van (legalábbis az összegyűjtésben), elég felmenni az lll.hu vonatkozó oldalára, beleolvasni néhány csecsemőgondozási könyvbe, vagy beszélgetni a rokonokkal, ismerősökkel. Mindezzel nem csak azt biztosíthatjuk, hogy tájékozottak legyünk, hanem azt is, hogy fél óra alatt tökéletesen összezavarodjunk, és megbizonyosodjunk róla, hogy sosem leszünk képesek testi-lelki épségben felnevelni gyermekünket. A személyes tapasztalatunk az, hogy ebben a kérdésben nem nagyon érdemes leragadni az egymásnak sokszor ellentmondó (vagy ellentmondani látszó) elméleteknél, előírásoknál és tanácsoknál, mert ha nagyon belepörgetjük magunkat a dogmatikusságba, és valami módszer, gyereknevelési útmutató alkalmazásába, az sokszor megakadályoz minket abban, hogy észrevegyük V valódi jelzéseit. Ha rettenetesen sokat akartok olvasni erről a jelenségről, akkor nagyon ajánlom Bruno Bettelheim Az elég jó szülő című könyvének első fejezeteit. De lássuk V igényeit: 

  1. Válaszkész nevelés, vagyis az, hogy igyekszünk megfejteni a jelzéseit, és reagálni az igényeire, méghozzá késleltetés nélkül, mert az újszülött nem tud még késleltetni, és a sírásával nem manipulál, hanem segítséget kér. Ide tartozik az igény szerinti szoptatás, amelynek mentén pirospozsgás arcú, szelídtekintetű édesanyákból pillanatok alatt válik saját történetét-tapasztalatát védő anyatigris, én pedig a korábban már említett „nincs méh, nincs vélemény” elv mentén inkább a háttérbe húzódom. Azért idehozom a korábbi bejegyzésemet, meg a személyes tapasztalatunkat, amely az első egy-két hét viharait és az időnként felbukkanó rosszabb napokat leszámítva egybecseng a SOTE kiadványával, miszerint: A nemzetközi javaslatoknak megfelelően az igény szerinti szoptatás az ajánlott, de általában egy idő után a kis csecsemők a háromóránkénti szoptatást fogják igényelni maguktól is.”Meg azt, hogy a szoptatás nem csak a kajáról szól, hanem biztonságról, kötődésről, fájdalomcsillapításról, megnyugtatásról, de azt is, hogy ez nem feltétlenül jelent örök káoszba fulladó napokat, meg azt, hogy nem minden esetben ez az üdvözítő megoldás, amit V meglehetősen egyértelműen tud jelezni, és ekkor kerülök én tiszta fejjel, megdicsőülten a képbe.
  2. Testkontaktus, mert ez ismerős neki, ehhez szokott odabent, testi-lelki biztonságot jelent a számára.
  3. Alvás, megfelelő mennyiségben és minőségben, amit a tapasztalataink szerint V remekül megold magának, csak nem feltétlenül értünk egyet az időbeosztásával.
  4. Gondoskodás, lásd pelenkázás és fürdetés, egy jó orrporszívózás, öltöztetés és hasonlók.
  5. Megfelelő ingerek, amelyek az utóbbi időben lettek egyre fontosabbak a számára
  6. Kiszámíthatóság, rutinok, ismétlődés, mert látjuk, hogy valamifajta bejósolhatóságra, a dolgok sorrendiségére, struktúrára neki (és nekünk is) szüksége van. Ez nem jelent szigorú óranézegetést, „hagyjuk bátran sírni” hozzáállást, vagy ráfeszülést arra, hogy minek kell következnie, de jelent reggeli és esti pici szertartásokat, egy vagy két nagy levegőzést napközben lehetőleg egy kiadós alvással összekötve. Itt egyszerre érezzük fontosnak, hogy elfogadjuk és tiszteletben tartsuk V aktuális állapotát, fejlődési stádiumát, és azt, hogy legyen valami nagyjából a fejünkben arról, hogy majd egyszer hová szeretnénk eljutni.
  7. Érzelmi-fizikai biztonság, ami valahogy a fentiekből áll össze a számára, meg abból, hogy miként fordulunk oda hozzá és egymáshoz.

Ez mind remek, de mi van N és az én igényeimmel? Mert V-nek az is fontos, hogy a szülei és a családja jól legyen. De mi van, ha a szükségleteink nem találkoznak? Erről szól a következő bejegyzés.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vackorsag.blog.hu/api/trackback/id/tr5316335534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása