Vackorság

Apablog egy vackorral.

Rigmusok, ritmusok, rítusok

2020. november 06. 21:59 - adam.kiss

Hogy vagyunk? Nehéz válaszolni erre a kérdésre, mert a felszínen nem történik sok minden. Telnek a hétköznapjaink az evés-böfiztetés-alvás Bermuda-háromszögében. Fáradtak vagyunk, keveset alszunk, N-nek nem könnyű a szoptatás, nekem nem könnyű egyszerre dolgozni és otthon is segíteni. Sok egyszerű, apró örömünk van. Ahogy V a kezemben az ujjával matatja a karomat félálomban. Ahogy jóllakottan mosolyog N ölében félálomban. Lényegében bármikor, amikor félálomban van. Mindeközben sokat beszélgetünk, ismerkedünk V-vel és az új szerepeinkkel. Próbáltam összeszedni a gyermekágy és az újszülöttek gondozása körüli gondolatainkat, és arra jutottam, hogy a címben is szereplő három R köré csoportosíthatók. Rigmusok, ritmusok, rítusok. Van egy negyedik is, a Rendszerek, ez igazából a legfontosabb, csak elrontotta volna a címet, úgyhogy feláldoztam a tartalmat a stílus oltárán, ilyen hely ez az internet.

Rigmusok

Eszik-e eleget, alszik-e eleget, hízik-e rendesen, hány böfi volt, mennyit alszik éjszaka, nincs-e túl sokat kézben, szeretgetjük-e eleget, ne vedd fel első jelre, nyugtasd meg rögtön. Ezek és ehhez hasonló rigmusok teszik ki a gondolataink nagy részét. Hallottuk, olvastuk őket valahol, mondták nekünk, mondogatjuk magunknak. Van, hogy segíthetnek, mert rövidek, könnyen megjegyezhetők, praktikusak. Van, hogy megnehezítik a dolgunkat, mert dogmatikussá, minden helyzetben alkalmazandó, általános érvényűvé válhatnak, és kitakarhatják előlünk azt, hogy mi is van valójában velünk, bennünk. Azért sokat mondogatjuk őket a friss, első gyerekes szülők bizonytalanságával.

Jó egy hete épp arról beszélgettünk este a vacsora asztalnál, hogy a két hetes V mellett nem lehet semmit csinálni, egész nap csak kézben nyugodott meg, valamit elrontunk, sosem fog a kiságyban aludni, de közben meg mégis mi mást kéne vele tennünk, mint megnyugtatni, amikor sír, ahogy tudjuk. Jó fél órát beszélgettünk erről a dilemmáról, amikor mosolyogva összenéztünk: V szó nélkül aludt a kiságyban a fektetés óta. Utána még egy óra sorozatnézésre is futotta az esti etetés előtt.

Ritmusok

Már egy hete tervezem ezt a bejegyzést, a vázlatokat V két hetes korában kezdtem megírni. Akkor fontos élményünk volt, hogy ha napirendben még nem is gondolkozunk, milyen fontos keresni a közös ritmusunkat. Figyelni V-jét, és finoman mutatni neki a magunkét. Hogy lehetséges összehangolódni, hogy van ritmusa egy két hetesnek is, az evés-böfi-alvás-pelenkacsere ismétlődésében létezünk együtt, és ez jó. Délelőtt és délután alszik egy-egy nagyobbat, ha szerencsénk van, éjszaka is kapunk egy hosszabb kimenőt. Most, a harmadik heti növekedési ugrás közepén elnéző mosollyal gondolok vissza erre: Ó, drága nyári gyermekem. Azért jó tudni, hogy ha véget ér a megmagyarázhatatlan sírások és nehéz etetések időszaka, akkor lesz ritmus, amihez vissza lehet térni. Hogy a változásnak is van ritmusa.

Rítusok

A kedvencem, ebbe most is lehet kapaszkodni. Hogy már vannak kis, közös dolgaink. Apa-lánya ügyek. Egy ebéd utáni nagy horpasztás a kendőben, míg én dolgozom és mama alszik. Egy fürdetés, ahol már van, hogy nem sír, csak néz nagy szemekkel fel rám, miközben dúdolok neki. Az esti imák csendje, a mi volt jó a napban, Én istenem jó istenem. Ezek a legnagyobb ritmustalanságban is strukturálják a napot. Ilyennek képzeltem a szülőséget.

Rendszerek

Keresgéljük a nevelési elveket, módszereket, tanácsokat. Ismerkedünk az új életünkkel a 3R mentén. Számomra az a legfontosabb az egészben, hogy mi hárman egyetlen, élő rendszert alkotunk. És a rendszer elemeiről nem lehet külön-külön gondolkozni, olyan kultúrát kell kialakítanunk a családunkban, amelyben mindenki jól érzi magát. Folyton azt kérdezzük magunktól, hogy amit csinálunk, jó-e V-nek. De ugyanilyen fontos, hogy mi van N-nel? És kisbetűvel ideírom végső soron magamat. Persze ettől még hozunk áldozatokat, nem is keveset. Mert az újszülöttnek nagyon egyértelmű és egyszerű igényei vannak, amelyeket világosan (és hangosan kommunikál): evés, közelség, biztonság, kiszámíthatóság. De végső soron arra is szüksége van, hogy a szülei is rendben legyenek, önmagukkal és egymással. És ezt az érzékeny egyensúlyt csak saját magunk állíthatjuk be.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vackorsag.blog.hu/api/trackback/id/tr6616276548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása