Vackorság

Apablog egy vackorral.

Kutya és baba

2021. január 10. 21:18 - adam.kiss

Szolgálati közlemény: Aki a héten sem tud meglenni a szokásos gyereknevelős, érzelemfókuszú kontent nélkül, az bátran látogasson el a Longevity Project oldalára, ahol Márky Ádámmal, a cég orvosigazgatójával és régi jó barátommal beszélgetünk a pszichológiai rugalmasság szerepéről az elég jó apaságban.

Már régóta tervezem ezt a bejegyzést L-ről, a 7 éves mentett vizsláról, aki másfél éve lakik velünk miután elhoztuk egy vidéki gyepmesteri telepről, ahová azért adta le az előző gazdája, mert – bár vadászni járt vele –, de otthon is szenvedélyévé váltak a szárnyasok, így mennie kellett. Belbudán viszonylag kevés baromfit tartunk, állítólag vitorláshalakra nem veszélyes, szóval jöhetett. Persze csak ideiglenesen, aztán majd meglátjuk. Azt hiszem egy hét után neveztük el, és akkor már éreztük, hogy ez ennyi volt, ahogy a fajtamentők mondják: bebuktuk.

A másfél év alatt rengeteg közös élményt gyűjtöttünk, voltunk vele öt csillagos wellness hotelben rögtön az első héten, ahol példásan meghúzta magát, mert biztos érezte, hogy tepernie kell, hogy maradjon a jóban, meg utána ősszel jártunk vele egy kis vidéki szállodában is, ahol viszont már vonyítva kaparta szét az ajtót, amikor elmentünk valahová. Addigra aláírtuk az örökbefogadási szerződést, nem volt tétje. Persze van más magyarázat is, szeparációs szorongással meg kutya-gazda viszonyrendezéssel, de szerintem meglátta a papírokat az asztalomon. Másfél év alatt egy hosszú antibiotikumos terápiával sikerült kigyógyulnia egy emberre veszélytelen, de kutyák számára akár halálossá is válható parazitás betegségből. Véletlenül derült ki, miután hozzánk került, és egy rövid ideig nem volt biztos, hogy megmarad. Télen, a legnagyobb hidegben kezdtünk vele kutyaiskolázni, taktikusan esti időpontban, és naponta kétszer 1-1,5 órát sétáltatjuk, szóval diéta nélkül is leadtam az ülőmunka miatt rám került fölös öt kilót. A hátfájásom is elmúlt, mondjuk egy darabig teljesen szét volt a vállam, mert Károly bácsiként repültem utána a pórázon, de a Népsziget ezen is segített. Sok közös történetünk van.

L néha nem látja, hogy a táljában van víz, és üveghangon kezd nyüszíteni hajnali fél egykor, ilyenkor fel kell kelni, és ráengedni egy kis friss vizet a meglévőre, akkor odarohan, és embertelenül hangos lefetyeléssel issza ki az egészet, mintha a Szaharából került volna elő, de arra nem veszi a fáradtságot, hogy magától ellenőrizze a tálat. L nagy pofával szokott beleállni más kutyák képébe, de a dominancia legkisebb jelére tanácstalanul lemerevedik, és segélykérőn pislog ránk, hogy most akkor mi legyen. L mindig gondosan úgy fekszik le a kanapéra, hogy az orra hozzáérjen valamelyik porcikánkhoz, a dolgozóasztalom alatt úgy alszik, hogy a gurulós szék kerekének nyomja a fejét, ha pedig hosszabb időre egyedül hagyjuk, valahogy mindig leakasztja egy kabátunkat vagy sálunkat a fogasról, és odaviszi a helyére. Nem rágja meg, csak a szag miatt. L-nek személyisége van.

Azért írok erről ilyen hosszan, mert annak, aki nem tart kutyát, vagy nem él vele szoros közelségben, napi, aktív együttműködésben, nehéz elmagyarázni, hogy L számunkra családtag. Nem ember és nem a gyerekünk, de a családi rendszerünk szerves része. Egészen egyszerűen azért, mert értelmes élet, aki kötődik hozzánk és mi is kötődünk hozzá. Ezzel kapcsolatban igyekeztem elvégeztem a házi feladatomat: a kutya-ember kötődés egy viszonylag gazdagon kutatott terület. A szakirodalom szerint jellegében sok szempontból hasonlít a gyerek-szülő kapcsolatra, mert egy aszimmetrikus viszony, ahol az egyik fél birtokolja az erőforrások szinte teljes egészét. Fun fact: kutyákkal is végeztek Idegen helyzet tesztet (lásd alább, érdemes belepörgetni, ahogy szegény melák kétségbeesik), ahol a gazda és a kutya egy darabig együtt vannak a szobában, aztán a gazda kimegy, bejön egy idegen, megpróbál interakcióba lépni a kutyával, majd kimegy, és végül visszamegy a gazda. Mary Aintsworth hasonló teszttel vizsgálta a gyerek-szülő kötődést, és ennek alapján határozott meg bizonyos kötődési mintázatokat, erre majd még visszatérünk máskor, mert izgalmas terület.

Egyébként a kutya-ember kapcsolat más szempontból is mutat hasonlóságokat a gyermek gondozásával: a kutya simogatása, sőt a puszta szemkontaktus is oxitocint (a korábban már említett, kötődésért felelős hormont) szabadít fel az állatban és a gazdában is, tehát egyfajta érzelmi-élettani összehangolódás is történik. A kutyák egyébként is erősen olvasnak a nonverbális jelzéseinkből, a farkasokkal ellentétben nem félnek a szemkontaktustól, sőt ha egy nehéz problémával szembesülnek, akkor a vad őseiktől eltérően egy idő után a gazdájukhoz fordulnak segítségért. Így L mellett rengeteget tanultunk testudatosságról, egyértelmű jelzésekről, a saját érzelmeink megfigyeléséről, megfelelő kifejezéséről, állapotaink fel- és lehangolásáról.

Mindemellett, aki komolyabban kutyázik, az a hétköznapokból jól tudja, hogy hiba lenne gyermekként kezelni a házi kedvenceinket, akik számtalan helyzetben opportunista kis szemétládák, és az első adandó alkalommal leeszik a megmaradt virslit az asztalról, szeretnek a séták során emberi ürülékbe és dögökbe fetrengeni, és ha nem érzik, hogy stabil vezetőként nézhetnek fel ránk, akkor hajlamosak a szorongó vagy agresszív viselkedésre. A helyzetünket pedig csak nehezíti, hogy a két faj között komoly kommunikációs szakadék van, és bár a kutyák Korom Gábor megfogalmazásában „igazi nyelvzsenik”, nekünk bőven van mit tanulni, ha meg akarjuk értetni magunkat velük. Éppen ezért nem árt egyértelműen tisztázni velük, hogy mihez és milyen mértékben van közük, és elérni, hogy a bonyolult civilizációs szabályrendszerbe gabalyodva hozzánk forduljanak útmutatásért (értsd: hátranézzenek engedélyért mielőtt átrohannak az úttesten egy mókus után).

img_20201019_155538.jpgV születésekor fontos volt számunkra, hogy az új jövevény érkezésekor is mindenki tudja a szerepét a családi rendszerünkben, és kölcsönösen tekintettel legyünk egymásra. Ez például azt is jelenti, hogy L-t a legkevésbé sem tiltjuk V közeléből, már csak azért sem, mert a 30 kilós, izgatottan a hátsóját rázó vadászkutya az első pillanattól kezdve minden igyekezetével azon van, hogy visszatekerje magát a szemmel láthatólag törékeny baba közelében. Felügyelet mellett tehát mehet a kíváncsi ismerkedés és a fejbúbszaglászás. De mindez azt is jelenti, hogy L-nek igyekszünk pontosan jelezni, ha valamivel nincs dolga: ilyen a gyereksírás és a koszos pelenka, mert az első napokban a mi tétovaságunk rá is szépen átragadt, és aggódó fejjel jött-ment velünk a lakásban, hogy mit segíthet. Ilyenkor egy nyugodt, de határozott „Helyedre!” kíséretében tisztázzuk, hogy a legnagyobb segítség, ha nem bukunk fel benne. Közben arra is igyekszünk tekintettel lenni, hogy ha a mi szánandó emberi hallásunk számára is fárasztó az állandó (na jó, messze nem állandó) gyereksírás, akkor érthető, ha néha a vizsla is nagy sóhajjal kucorodik le egy viszonylag nyugodt pontra a lakásban, és ha már ilyen jó fej, neki is kijár némi külön foglalkozás, mondjuk egy rohangálós Agility foglalkozás keretében heti egyszer, hogy kieressze a gőzt. Talán ez alapján úgy tűnik, hogy hozzánk érdemes beköltözni még akár kutyának is, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy bőséggel adódnak olyan helyzetek, ahol a vizsla húzza a rövidebbet, nem azért, mert bármit rosszul csinált, hanem egész egyszerűen azért, mert épp ő volt a közelben, amikor a családi élet frusztrációja a tetőfokára hágott, és ő beszél vissza a legkevésbé. Azért igyekszünk elég jó gazdák lenni, és mint a mellékelt ábra mutatja, remek csapatot alkotunk. L jelenlétéért pedig nagyon hálásak vagyunk, mert ugyan V érkezésével a kutyázás körüli napi teendők gyakran okoznak fejfájást, de összességében segítenek minket abban, hogy testileg-lelkileg kiegyensúlyozottabb szülők lehessünk.

--------------------------- 

Felhasznált és ajánlott irodalom:
http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Allatasszisztalt_foglalkozasV2/3_llatasszisztlt_terpiamirt_ppen_a_kutya_topl_jzsef.html

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vackorsag.blog.hu/api/trackback/id/tr616383612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása