V születése után hetekig elképzelhetetlennek tűnt, hogy bármiféle rendszer költözzön az életünkbe. Összeért az alvás és az evés, szeretett, mogorva hörcsögünk pedig az egyéb tevékenységek és úgy általában a külvilág tárgyai iránt nem mutatott különösebb fogékonyságot. Felnőtt fejjel nem volt könnyű alkalmazkodni ehhez a kiszámíthatatlan ritmushoz, de azt is éreztük, hogy V akkor a legnyugodtabb, ha minél jobban rá tudunk hangolódni az ő tempójára. Aztán teltek-múltak a hetek, és kezdett kinyílni a világ. V egyre többet nézelődött, én újra dolgozni kezdtem, N-ben pedig megjelent az a nagyon is érthető igény, hogy az alváson és a szoptatáson kívül újra hódolhasson egyéb szenvedélyeinek a teregetéstől kezdve a barátnőkkel való COVID-biztos találkozókig.

Mindezzel újra előtérbe került a napirend ügye, ami eddigi tapasztalataink szerint megosztó témának számít a szülőtársadalomban. Vannak, akik úgy vallanak magukról, hogy ők aztán nem élnek ilyesfajta olcsó kényszerítőeszközökkel, minden haladjon a maga medrében szabadon, mások viszont a család nyugodt működésének sziklaszilárd alapjaként tekintenek egy gondosan felépített napi menetrendre.

A témáról gondolkodva akaratlanul is eszembe jut Alice Miller híres mondata, amit nemrég olvastam Pál Feri tolmácsolásában: „A gyereknevelési elvek zöme felnőttszükségleteket tükröz.” Ez számomra egy fontos gondolat, már egy korábbi bejegyzésben is említettem, hogy magunkon is gyakran észlelem, hogy a gyakorlati, önismereti kérdéseinkből szeretünk elméleti, gyermeknevelési elveket gyártani, addig sincs velük személyes dolgunk. Azt hiszem, a napirend kérdésében is megkerülhetetlen, hogy a felnőtt világunk termékéről van szó, egy olyasfajta struktúráról, amivel a mi kereteink közé vezetjük be a babát. Ez egyébként nem baj, érthető igényünk a rendezettség, a szülők jobban lesznek a kiszámíthatóságtól, ami a babára is jól hat, lásd rendszerszemlélet. Ráadásul mi magunk is látjuk, hogy V nagyon is igényli a rutinokat, a dolgok bejósolható egymásutániságát, az ismerős helyeket és helyzeteket. A jó napirend pedig nekünk is segít abban mankóként, hogy megteremtsük a V kiegyensúlyozott fejlődéséhez szükséges körülményeket. Mindettől függetlenül fontosnak érzem szem előtt tartani, hogy ezek a struktúrák alapvetően minket, szülőket segítenek, V kis Excel-táblázat nélkül is remek hangulatban tölti napjait. Ha valakit komolyabban is érdekel az, hogy milyen a jó napirend, annak örömmel ajánlom a Miniszkóp blog ide vágó bejegyzését.

Ezt a szemléletet azért gondolom fontosnak az elmúlt pár hónap tapasztalatai alapján, mert ha szem előtt tartjuk, akkor nehezebben csúszunk el a felnőttes túlszabályozás felé, ugyanakkor megóv a rágókák és csörgők közt fuldokló teljes szétesettségtől is. Már a napirend kialakításakor is fontos tapasztalatunk volt, hogy V maga mutatja meg a ritmusát, nekünk csak oda kell rá figyelnünk. Találmányai talán nem mindig egyeznek a mi elképzeléseinkkel, a kényelmünkkel pedig végképp nem, de némi figyelemmel össze tudunk csiszolódni. Amikor feszülünk azon, hogy V-nek épp aludnia kéne (érdekes módon az nem szokott különösebb érzelmi vihart kiváltani belőlünk, ha már fenn kéne lennie), vagy éppen egy külön program miatt borul a megszokott rutin, ne adj Isten valamilyen rejtélyes fejlődési ugrásnak, a hold állásának vagy a széljárásnak köszönhetően V rúgja fel a megszokott rendet, könnyebben tudunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Azt pedig nagyon remélem, hogy V számára nem csak a napok strukturáltsága, hanem a mi oldottságunk is biztonságot jelent.

---------------

Felhasznált és ajánlott irodalom:
Pál Ferenc: Ami igazán számít
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
https://www.miniszkop.hu/2021/01/15/hogyan-irjunk-napirendet-a-babanak/